Már egy hete csak a papára

gondolok mindíg, meg-megállva.

Nyikorgó sörös dobozzal ölében,

ment a pincébe, ment serényen.

Én még alkoholista voltam,

ordítottam, toporzékoltam.

Hagyja a sörös dobozt másra.

Engem vigyen le a pincébe.

Csak ment és ivott némán,

szidott, de nem nézett énrám,

s a dobozok fényesen, suhogva,

keringtek szálltak a pincébe.

Nyafognék, de most már késő,

most látom, milyen óriás ő.

Szürke pólója lebben az égen,

csurom vizes lesz az ég vizében